Szerző: bbor

Az 1930-as években több jelentős változás is végbement a fényképezés területén. Elterjedtek pl. a tekercsfilmek, köztük a 35mm-es (vagy más néven 135-ös) kisfilm. A kisebb méretű filmhez kisebb, könnyebb kamerát és rövidebb gyújtótávolságú objektívet lehetett tervezni. A tükörreflexes konstrukciók ebben az évtizedben még éppen csak kialakulóban voltak és közel sem lehetett őket olyan jól használni, mint mai utódaikat. Az élességállítás, illetve a képhatárok megállapításának egy másik módja azonban már olyan kiforrott volt ezekben az időkben, hogy az akkori megoldások többsége minimális változtatással még évtizedek múltán is visszaköszön egyes fényképezőgépekben.

A '90-es évek második felében kezdtek elterjedni az otthoni használatra is elérhető digitális fényképezőgépek. A digitális fényképek fő "élettere" az ekkorra szintén háztartásokba költöző személyi számítógépek merevlemeze volt. Két dolog nem volt még magától értetődő a mai helyzethez képest: kevés embernek volt internetelérése (és az is lassú volt), tehát nem volt jellemző a képek hálózaton való továbbítása, valamint fotóminőségű nyomatokat sem készíthettünk ezekből a képekből (erre nemcsak az akkor elérhető nyomtatók, de a fényképezőgépek felbontása sem volt alkalmas). In the second half of the '90s, digital cameras for home use began to be available on the market. By this time the main "living space" of the digital photoes in households was the personal computer's hard drive. At that time, few people had (mostly slow) internet access, so it was not typical for network transmission of images and photo-quality prints couldn’t been prepared by these pictures (for this not just the available printers, but the camera resolutions also weren’t be appropriate).